Ablakszigetelés svéd módszerrel

A jelenleg ismert leghatékonyabb ablakszigetelési módszer kétségkívül a svéd nútbemarásos technológia alkalmazása. Mint nevében is benne van, Svédországban fejlesztették ki ezt az otthon, saját kezűleg is kivitelezhető megoldást arra, hogy ablakainkat hosszú időre tökéletesen szigetelővé tegyük.

Minimális kézügyességre és néhány eszközre van szükség ahhoz, hogy magunk is elvégezhessük az ablakok bemarásos szigetelését. A módszer lényege, hogy az ablaktokba egy marógép segítségével hornyot készítünk és ebbe illesztjük bele a pontosan méretre szabott szilikon tömítőanyagot. Marógépet ma már sok helyen kölcsönözhetünk, megvásárolni az egyszeri ablakszigetelés miatt nem érdemes.

Az ablakot minden korábbi szigetelőanyagtól megtisztítjuk és egy gyurma segítségével méretet veszünk, hogy pontosan milyen vastagságú szigetelőanyagra lesz szükségünk. Az ablakszárnyakat egy bakra vagy asztalra fektetve nekiláthatunk a munkának. A marógépet  lassan körbevezetjük, a vájatot megtisztítjuk a forgácstól, majd egy görgő segítségével beillesztjük a szilikont a nútba. A módszer előnye a tartósságán túl az is, hogy a szilikon bármikor eltávolítható – erre festés előtt mindenképp szükség van -, majd visszahelyezhető. Rosszul záródó, elvetemedett ablakok esetében is maradéktalanul használhatjuk svéd ablakszigetelési módszert és akár évtizedekre búcsút mondhatunk a huzatos ablakoknak.

Az ablakszigetelő anyagok első generációját a szivacs jelentette. Az öntapadós profilok jól illeszkedtek a nyílászárókba és eltömítették a hézagokat, de a szigetelés egyéb követelményeinek a szivacs nem tudott eleget tenni. A lecsapódó pára és a napfény egyaránt rövidre szabta az élettartamát. A polifoam nagy előrelépést jelentett és ma is sokan használják, de az időjárás viszontagságaihoz ez sem tud kellőképpen alkalmazkodni. Hosszabb ideig kitart ugyan, de megkémenyedik, berepedezik és ezzel a kívánatosnál hamarabb veszíti el szigetelőképességét. Az ablakgumik is nagy fejlődésen mentek keresztül. Eleinte kizárólag kaucsukból készítették őket, de ez az ablakszigetelő anyag is sok kívánnivalót hagyott maga után. A kaucsuk kevésbé rugalmas és rosszabbul tűri az UV-sugárzást, mint a legújabb generációs szilikon szigetelőanyagok. Gyakorlatilag nincs olyan szempont, melynek a szilikon ne felelne meg. Rugalmas, jól illeszthető, ugyanakkor könnyen eltávolítható, képes a hő- és hangszigetelésre, a napfényhez és a hőmérsékleti ingadozásokhoz pedig akár évizedekig eredeti minőségének gyengülése nélkül alkalmazkodik. A 100% szilikonból készült szigetelők napjaink legkorszerűbb szigetelőanyagai. Mi is ezt használjuk a svéd nútmarásos ajtó-ablak szigeteléshez.

Egy jó ablakot is el lehet rontani a rossz beépítéssel. Új házak építésénél sokszor beleesnek abba a hibába, hogy megveszik a legmodernebb, magas hőszigetelő képességgel rendelkező ablakokat, a mesteremberek szépen be is építik, csakhogy közben elfeledkeznek arról, hogy a házra még csak ezután kerül fel a szigetelés. Vagyis kerülne. merthogy megszokásból vagy figyelmetlenségből, mindenestre a régi módszernek megfelelően az ablakot a fal közepére építik be, nem számolva azzal, hogy még egy jó 20-30 cm-es szigetelőréteggel kéne ellátni kívülről a ház falát. Viszont a falközépre való ablakbeépítés ezt már nem teszi lehetővé. Mivel az ablakot már nem bontják ki, így a vastagabb szigetelőanyag repül és kerül helyére egy jóval vékonyabb és gyengébb képességű szigetelés. Persze, lehet próbálkozni ilyen ablakbeépítés mellett is a vastagabb szigetelőréteggel, de utána ne csodálkozzunk csúnyán mély ablakpárkányunkon, se azon, hogy a szigetelőanyagot nincs hova beforgassuk. Az egyszerű megoldás erre a problémára, ha az ablakot a fal síkjába építjük be, erre bőven jöhet a vastag külső szigetelés.

Szintén beépítési hiba, ha az ablakkeret és a fal közt áramlik be a hideg levegő. Ezt a megintcsak gyakori problémát elsősorban az okozhatja, ha az ablakokat a behelyezés után purhabbal nyomják körbe, majd miután ennek lejárt a 30-40 perces száradási ideje, egy síkba hozzák a purhabot a fallal. Csakhogy ezáltal a purhab kérges felületét is levágják, ami tulajdonképp a valódi védelmet jelenti, hiszen ezalatt a purhab már porózus vagyis a levegő is szabadon átjár rajta, ez pedig az egyéb negatív tényezők mellett rövid időn belül teljesen tönkreteszi a purhabot is, ami eredetileg a hézagok betömését és ezáltal a szigetelést hivatott szolgálni. Mindenképp ajánlott párazáró és páraáteresztő fóliát alkalmazni az ilyen esetek elkerülésére. Ezek a fóliák kialakításuknak köszönhetően belülről teljesen elzárják a pára útját, kívülről viszont engedik azt szabadon áramlani. A párazáró fóliát az ablak beépítése után és a belső vakolás előtt kell behelyezni nagyon ügyelve arra, hogy a fólia mindenhol passzos legyen, különben a réseken ugyanúgy átjut a pára és akkor mit sem ér az egész. A páraáteresztő fólia pedig a külső ablakkáva és az ablak közé kerül. Ezen keresztül a pára és a nedvesség is tud mozogni.

A fóliákkal kapcsolatban is találkozhatunk hibafaktorokkal, hiszen a fóliákat is lehet rosszul  felhelyezni. Ennek elsődleges oka az szokott lenni, hogy nem a megfelelő méretben vágják ki a fóliát – a spórolás ebben az esetben többet árt, mint használ – és ha a szükségesnél kisebbre sikerül, lehetetlen úgy visszahajtani, hogy az érjen is valamit. A sarkok is veszélyes hibaforrások. Hogy itt is megfelelően tudjuk rögzíteni a fóliát, érdemes vízálló ragasztót használni, hogy biztosak legyünk benne, a fólia útját állja a párának és a nedvességnek egyaránt. Egy másik megoldás is rendelkezésünkre áll, hiszen már kapható olyan készlet, melyet kimondottan ezekre a sarok-megoldásokra állítottak össze. Ezek tartalmaznak vízterelőt és derékszögű profilt is, melyekkel gyorsan és a hatékonyan erősíthetjük a fólia hatását.

A purhabbal is érdemes vigyázni, sok kellemetlen meglepetést okozhat azoknak, akik használata terén nem rendelkeznek megfelelő rutinnal. A purhab egy nagyon hasznos és praktikus találmány, de a sok jó tulajdonsága könnyedén visszájára is fordulhat. A tapasztalatlanabbak ugyanis hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a purhab a száradási folyamat során megdagad, akár a duplájára is megnőhet – főként a nagy térfogatú purhabokra jellemző -, ez pedig elég sok bonyodalmat tud okozni. Ha ezzel a növekedéssel nem számolunk, a megszilárdult purhab képes akár az ajtó-, ablaktokokat is összenyomni. Ezek úgy eldeformálódhatnak, hogy a nyitás-zárás, bukóablakok esetében az elfordítás lehet nehézkes vagy teljesen lehetetlen.

Összességében elmondható, hogy az ablakbeépítési hibák leggyakoribb oka a szakértelem hiánya és a nem megfelelő mennyiségű és minőségű anyagok használata. A spórolás hamar tévútra vihet minket és utána biztosan busásan megfizetjük az árát. Nem beszélve arról, hogy az új nyílászárók garanciája sem érvényes a beépítés során elkövetett hibák esetében.

A problémák mindegyike kiküszöbölhető, ha megbízható, hozzáértő szakemberre bízzuk az ablakok beépítését. Sokan hallomásból, ismerősők útján szereznek információkat arról, hogy kit érdemes alkalmazni, de ez elég sok kockázatot rejt magában. Jobban tesszük, ha magunk keressük fel a szakembert és kérjük, mutasson referenciákat, hogy két szemünkkel győződhessünk meg a hozzáértéséről. Ha emellett gondoskodunk minőségi anyagokról, eszközökről és természetesen minőségi nyílászárókról, nagy eséllyel olyan lesz a végeredmény, amilyet elképzeltünk.

Az öntapadós polifoam profilok használata praktikus és költségkímélő. Az “E”, “P”, “D” alakú profilok funkciójukat tökéletesen betöltik, valóban jól szigetelnek, de nem hosszútávon. A polifoam az időjárás változásaihoz nem tud rugalmasan alkalmazkodni, a napfény és a nedvesség egyformán gyengítik szigetelőképességét. A lecsapódó párát magába szívja, az erős napsugárzás hatására pedig megkeményedik, ezek után már nem tud kellő szigetelést biztosítani. A szivacsból készült profilokra ugyanezek a negatívumok még fokozottabban jellemzők, ezért ma már egyre kevesebben használják őket.

A profilok legújabb változata már 100%-os szilikonból készült O-profil. A vegyes, kaucsuk-szilikon összetételű ablakszigetelő profiloknál ezek jóval tartósabbak és magasabb minőséget képviselnek. Mondhatjuk, jelenleg a szilikon a legmegbízhatóbb szigetelőanyag. A nedvességet, a napfényt kitűnően bírja, a legszélsőségesebb hőmérséklet ingadozásokhoz is kiválóan alkalmazkodik. A szilikon ablakszigetelő profil akár két évtizedig is képes a legteljesebben szigetelni nyílászáróinkat. A nagyobb hatékonyság érdekében ne az öntapadós, hanem a nútbemarásos technikával beilleszthető tömítőket, az O profilokat alkalmazzuk.

A nyílászárók szigetelése utólag is elvégezhető, ez költségkímélő megoldás és sok esetben szükségtelenné teszi az ajtók, ablakok lecserélését. Az öntapadós profiloktól a bemarásos szigetelésig széles a skála, amiből választhatunk. A szigetelési eljárások mellett azonban a szigetelőanyagokra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen nem mindegy, hogy az adott anyag mennyire képes ellenállni a nedvességnek, a napfénynek, mennyire tartós és rugalmas. A szivacsot korábban előszeretettel használták a nyílászáró szigeteléséhez, de napjainkban már sokkal megbízhatóbb szigetelőanyagok is léteznek. A polifoam profilok időtállóbbak és jobban idomulnak a nyílászárók alakjához, ugyanakkor nem jelentenek hosszútávú megoldást. A legbiztosabb eredményt a szilikon szigetelőktől várhatjuk. Ezek öntapadós formában is kaphatók, de jobban járunk, ha nútbemarásos eljárással helyezzük őket a nyílászárókra. Az O profilú szilikoncső szinte légmentesen zár, megszünteti a réseket, ajtók és ablakok esetében egyaránt maximális szigetelést biztosít akár évtizedeken át. A nyílászáró szigetelés könnyedén megoldható, megkímélve magunkat a teljes nyílászáró cserétől és az ezzel együtt járó felesleges kiadásoktól.

Az ablakszigetelő gumik anyaguk és alkalmazásuk módját tekintve több változatban készülnek. Választhatunk az öntapadós vagy a nútbemarásos technikával beilleszthető ablakgumik, anyaguk tekintetében pedig a kaucsuk vagy a szilikon profilok közt. Az öntapadós ablakgumi előnye egyértelműen az egyszerűségében rejlik, hiszen pontos méretre vágás után illeszthetjük a megfelelő helyre. A ragasztócsíkkal ellátott egyéb szigetelőanyagokhoz – polifoam, szivacs profilok – hasonlóan azonban az öntapadós ablakgumikra sem jellemző a hosszú élettartam. A kaucsuk és főként a szilikon időtállók ugyan, de ha a ragasztócsík kiszárad és elengedi az ablakot, használhatatlanná válnak.

Sokkal jobb megoldás, ha ezeknek a rendkívül sokoldalú anyagoknak az előnyeit egy másféle eljárással, a svéd nútbemarásos módszerrel hasznosítjuk. Ma már a kaucsuk eléggé elavultnak számít, pozitívumait a szilikon mind magában foglalja, sőt rugalmasságának, az időjárás szélsőségeihez való kitűnő alkalmazkodásának köszönhetően még több jó tulajdonsággal rendelkezik. A szilikon ablakszigetelő gumi napjaink legkorszerűbb szigetelőanyaga.

Az alábbi fotókon bemutatom az ablakszigetelő gumi helyzetét az ablakban.

Ablakszigetelő gumi behelyezése.

Ablakszigetelő gumi.

Ablakszigetelő gumi szigetelés közben.

kíván az ablakszigetelő.hu csapata!

Békés, boldog, karácsonyi ünnepeket!

A hagyományos faredőnyök esetében már az ablaknyílás kialakításakor szükség volt a tok beépítésére, tehát ezt az építkezés után már nem lehetett megoldani. A régi típusú faredőnyök ma már rossz hő- és hangszigetelő tulajdonságaik miatt is korszerűtlennek bizonyulnak. Ezért nem meglepő, hogy helyükre rohamos tempóban léptek a műanyag redőnyök, melyek költségkímélők, ráadásként pedig utólag bármikor bárhova felszerelhetők.

A műanyag redőny lamellái üregesek, ennek köszönhetően kiválóan hőszigetelnek. Mivel a redőny egész súlya jóval kisebb, mint a fából készült redőnyöké, ezért kézi mozgatásuk is mérhetetlenül könnyebb. A lamellák közti rések pedig sokkal kisebbek, mint a faredőnyöknél, így leengedve egészen össze tudnak záródni és teljes sötétséget is képesek biztosítani.

Az alumínium redőnyök is egyre nagyobb teret hódítanak, mivel a műanyaggal szemben is számos előnyük van. Anyaguknál fogva sokkal strapabíróbbak, tartósabbak és nem mellékes, hogy biztonsági szempontból is magasabb fokozatot képviselnek, mint a műanyagból készült árkénykolók. A leengedett redőnyt nem lehet olyan egyszerűen betörni, mint a műanyagokat, amiknek szilárdsága egyébként is széles skálán mozog a minőség és így az ár függvényében. Az időjárási viszonyokhoz is jobban képes alkalmazkodni az alumínium, hiszen a napsugarak nem károsítják, nem színeződik el, nem reped vagy törik és nem fog elhajlani sem. Kiváló hőszigetelési tulajdonságát a lécben lévő purhab garantálja. A műanyag redőnyöknél kénytelenek vagyunk figyelembe venni a méretbeli korlátokat is, hiszen ezek átlagosan 170 cm fesztávig tekinthetők stabilnak, míg az alumínium redőnyök akár 300 cm-en is biztonsággal beépíthetők.

Bár nagy valószínűséggel az alumínium redőnyöké a jövő, a fa redőnyök is reneszánszukat élik. Ma már alapvető szempont, hogy a fa árnyékolók a legminőségibb és leginkább alkalmas fafajtákból készüljenek. A borovi fenyő, trópusi fafajták, diófa köztudottan jól tűrik az időjárás változásait, így kiváló alapul szolgálnak a redőnyök készítéséhez. A legmeggyőzőbb érv a fa árnyékolók mellett egyértelműen az esztétikum, melyet semmiféle szintetikus megoldás nem pótolhat. Műemlék jellegű épületek felújításakor például szóba sem jöhet más megoldás, mint egy korszerű faredőny, mely a leginkább képes összhangba kerülni az klasszikus stílusú épületek arculatával.

Bármelyik redőnytípus rendelhető szúnyoghálós változatban is. Ez rendkívül praktikus megoldás tavasztól kezdődően, mikor egyre szívesebben tárjuk ki a lakások ablakát. A rovarokat, szúnyogokat maradéktalanul kizárja, ugyanakkor a levegő szabad áramlását egyáltalán nem akadályozza. A szúnyoghálóval kapcsolatban sokakban felmerül a kérdés, mennyire szép látvány ez egy tetszetős ház minőségi ablakában. Nos, korábban valóban nem volt az, ugyanis a régi szúnyoghálók jóval vastagabb anyagból készültek és kelletlenül feltűnőek voltak. Az új típusú szúnyoghálók viszont szinte teljesen láthatatlanok, így nem az ablakok szépségét anélkül őrizhetjük meg, hogy le kellene mondanunk a rovarok elleni védekezésről.